A korábbi cégek egy jelentős része nem írt alá a Mol hulladékos társaságánál, a MOHU-nál. Azért nem szerződtek le, mert a MOHU ötféle kötbért követelhet, cserébe viszont nem garantál semmit. Azt sem, hogy lesz elég munka, illetve megéri velük dolgozni. A MOHU egyébként is csak többkörös tárgyalás után szerződik, amelynek része az „árlejtés”, amikor negatív liciten kell a korábbi áraik alá menniük a hulladékpiacon továbbra is dolgozni akaró cégeknek.
Túl kevés fémkereskedő és autóbontó szerződött le a MOL MOHU Hulladékgazdálkodási Zrt.-vel, és ezt a piacot felügyelő Energiaügyi Minisztériumnál is észrevették – értesült a Szabad Európa. Úgy tudjuk, hogy a szaktárcát elkezdte érdekelni, hogy mi ennek az oka, miután eddig „csak pozitív hírek érkeztek a tárcához a MOHU-tól”.
Azok a cégek, amelyek nem szerződtek le a MOHU-val, a megélhetésüket kockáztatják. Emiatt nyomós okának kell lennie annak, hogy nem írták alá a szerződésüket a koncessziós rendszer irányítójánál, a MOHU-nál .
Ahogy lapunk beszámolt róla, a koncesszió júliusi elindulását követően harmadannyi helyen lehet csak fémhulladékot leadni, és az autóbontók sem állnak sokkal jobban.
Magyarországon július előtt 560 telephelyen lehetett fémhulladékot leadni, ma már csak 126 helyszínen. Azért esett ki 434 telephely, mert nem kötöttek alvállalkozói szerződést a MOHU-val.
Ha valaki legálisan akar megszabadulni öreg autójától, ma az ország 62 pontján van erre lehetősége. A hulladékkoncessziós rendszer indulása előtt még 187 telephelyen lehetett az öreg vagy gazdasági totálkárra tört autókat leadni.
A számokból látszik, hogy az autóbontók jelentős hányada nem írta alá a szerződést a Mol hulladékos cégével, emiatt július 1-jétől nem vehet át roncsokat, mert arra csak a MOHU-val szerződő partnereknek van joguk.
Monopolhelyzetben a Mol
A kormány 35 évre a Molt bízta meg a hazai hulladékgazdálkodás nagy részének működtetésével, csak a Mol hulladékos cégének, a MOHU-nak van joga ezt a tevékenységet végezni.
„Ha szépen akarunk fogalmazni, akkor megteremtették a jogszabályi lehetőséget arra, hogy csak egy monopolhelyzetben lévő cég alvállalkozói lehessenek úgy, hogy a saját eszközeikkel, a saját tudásukkal és a saját embereikkel ugyanazt a munkát végezzék el, mint korábban. Csak akkor piaci körülmények között végezhették, most pedig alvállalkozói rendszerben, ahol egyfajta bérmunkások lesznek” – mondta ezzel kapcsolatban korábban a Szabad Európának Szlávik Mónika, a Magyar Fémkereskedők Szakmai Egyesületének elnöke.
Nagy kérdés tehát, hogy a fémesek és az autóbontók nagy része miért nem írt alá alvállalkozói szerződést.
A koncessziós rendszer elindulása előtt a hulladékpiacon működő cégek jelentkeztek a MOHU-nál, majd egy első körös pályázaton árajánlatot kellett adni a különböző résztevékenységekre.
Ilyen volt például a szállítás, a begyűjtés, a feldolgozás, a bálázás és darálás. Mindezt a különböző anyagáramokra kellett megadni, vagyis külön a fémre, a műanyagra vagy a papírra. (A legtöbb cég egy-két anyagáramra specializálódott.)
A következő mozzanat a MOHU által meghirdetett „árlejtés” volt, amikor egy online felületen a cégeknek lényegében lefelé kellett licitálniuk a különböző résztevékenységek árát illetően.
„A MOHU -s rendszerben lényegében leverték az árakat – mondta beszélgetőpartnerünk. – Ha látsz egy árat, mondjuk száz forintot, és a MOHU azt ígérte, hogy mindenki ugyanazt az árat kapja meg, akkor miért adsz meg nyolcvanat?” – tette hozzá.
Szerinte nagyon sok magyar vállalkozó van, aki nem tud tárgyalni. Nem érti, hogy miért ment az eleve alacsony ár alá néhány vállalkozó, ha nem is biztos, hogy megkapja a melót. Ő végül nem licitált.
Ezt követően került sor a személyes találkozóra, ahol a MOHU által ajánlott árak általában sem a pályázati árat, sem az elektronikus árlejtésben látható árat nem közelítették meg. „Körülbelül a húsz százalékát ajánlották annak az összegnek, amelyet mi szerettünk volna. Ez a vicc kategória volt” – mondta.
Beszélgetőpartnereink szerint a MOHU egyoldalú szerződéstervezeteket küldött át leendő alvállalkozóinak.
„Itt te garantálsz mindent, ő nem garantál semmit. Fenntartod a kapacitást a leszerződött mennyiségre, de a MOHU nem garantálja, hogy le is szállítja neked a megadott mennyiséget, vagyis hogy lesz munkád” – mondta az egyik hulladékos cég vezetője. Elmondása szerint ügyvédje megdöbbent, mert nem látott még ilyen egyoldalú szerződést.
Kötbér, kötbér, kötbér
A kontraktus kétéves, határozott időre szól, így csak speciális esetben lehet megszüntetni. Az alvállalkozókat többféle kötbérfizetési kötelezettség terhelheti a MOHU részére: késedelmi kötbér, hibás teljesítési kötbér, mulasztási kötbér, meghiúsulási kötbér, kötbér titoktartási kötelezettség megszegése miatt.
Ezzel szemben a MOHU „nem vállal szerződéses kötelezettséget a biztosítására, valamint kifejezetten kizárja a felelősségét”, hogy a szerződésben megállapodott éves mennyiséget „maradéktalanul kihasználják”.
Érdekes helyzetet teremt, ha az alvállalkozó valamilyen okból – például mert drasztikusan emelkedik az üzemanyagok ára, vagy bármi más miatt – módosítani szeretne az árakon. Ekkor a szerződés szerint legfeljebb két hónapig tartó egyeztető tárgyalásokat kötelesek lefolytatni a felek.
Amennyiben nincs megállapodás, fel lehet mondani a szerződést, de csak három hónap után, vagyis összesen öt hónapig lehet elhúzni a szolgáltatási árak módosításával kapcsolatos helyzetet, mivel addig is a korábbi árazást kell alkalmazni.
A szerződéseket a Gazdasági Versenyhivatal (GVH) is vizsgálja, miután erőfölénnyel való visszaélés miatt bejelentés érkezett a hatósághoz a Mollal szemben. A beadvány szerint a Mol érzékeny üzleti információkat kért a cégektől, leendő alvállalkozóitól, még olyan adatokat is, amelyekre nem terjed ki koncessziós joga.
forrás: https://www.szabadeuropa.hu/a/a-miniszteriumnak-is-feltunt-hogy-gond-lehet-a-hulladekkoncesszioval/32592876.html
Hungarian 
English