Az elektromos, elektronikai berendezések utáni termékdíjkötelezettség meghatározásának alapvető előírásai

Az elmúlt időszakban több vállalkozásnál végeztem audit tevékenységet, ahol az elektromos és elektronikai berendezések utáni kötelezettséget kicsit megpiszkálva jelentős mulasztási kockázatokat tártam fel. Az audit módszer nem túl bonyolult viszont mégis nagyon hatékony és sajnos a vállalkozások nagy részénél a „Hoppá, tényleg, erre nem is gondoltunk” reakciót váltottuk ki.

Az elektromos, elektronikai berendezések után, mit fő szabály szerint az első belföldi forgalomba hozó, saját célú felhasználó, készletre vevő, illetve a bérgyártató a kötelezett. Tehát itt is érvényes, hogy a hazai első fizet. Természetesen a külföldre történő értékesítést nem terheli termékdíj kötelezettség. Legelső lépésben meg kell határozni helyesen a külföldről behozott termék vámtarifaszámát. Sok esetben már ez is problémát okoz, ugyanis a külföldi beszállító által alkalmazott besorolás már ránézésre nem megfelelő. Ilyenkor mi a teendő? Ha nem rendelkezünk mély tarifális ismeretekkel, akkor szakértő bevonása javasolt, nem árt, ha a kollégának igazságügyi szakértői minősítése van, vagy fordulhatunk egyenesen a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Szakértői Intézetéhez.

Miután tudjuk az adott cikk vámtarifaszámát, meg kell nézni, hogy a törvény I. mellékletében benne van-e az adott cikk. Ha igen, akkor a kötelezettség keletkezhet. Hogy keletkezik-e, az attól függ, hogy belföldre eladásra, vagy saját célú felhasználásra kerül-e, illetve, hogy megfelel-e a következő kritériumnak: A * jelzéssel ellátott vtsz. számok olyan elektromos, elektronikai berendezés termékcsoportokat jelentenek, melyben azok a termékek termékdíjkötelesek, melyeknek bruttó tömege legfeljebb 200 kg, vagy elektromos teljesítmény felvétele legfeljebb 4 kW. Ez utóbbi rész mondatot nagyon fontos mélységében olvasni, ugyanis városi legendák szerint, ha egyik paraméter felett vagyunk, akkor nem keletkezik a kötelezettség. Na, akkor most olvassuk el a mondatot még egyszer: legfeljebb 200 kg, vagy elektromos teljesítmény felvétele legfeljebb 4 kW. Tehát ha az egyik paraméter alatt vagyunk, akkor a kötelezettség a teljes súly után fennáll. Csak akkor nem kötelezett a berendezés a teljes súly után, ha mindkét paraméter egyszerre teljesül: 200 kg-nál nehezebb és 4 kW-nál nagyobb az áramfelvevő képessége. Viszont nem szabad elfelejteni, hogy ha van olyan alkotórésze, vagy tartozéka, ami viszont vtsz. és paraméterek alapján érintett, akkor annak a termékdíjkötelezettségét rendezni kell.

De mi van abban az esetben, ha a cikk vtsz száma nem található meg a mellékletben, de elektromos árammal működik? Illetve a törvény meghatározása kivételként nevesíti a nagyméretű rögzített ipari szerszámot, ami működhet árammal, viszont a termékdíj kötelezettség szempontjából mégsem tehetjük meg, hogy egyáltalán nem foglalkozunk egy gyártó berendezéssel. Sajnos itt is meg kell keresni a választ arra, hogy mi van a gépen belül, ami önállóan termékdíjköteles. Egy külföldről behozott gép esetén ez igen komoly fejtörést okoz a piaci szereplők számára, hisz nem szedhetjük szét a berendezést, viszont a termékdíj törvény önbevallást ír elő. Ekkor elő kell venni a gépkönyvet, egyeztetni kell a külföldi gyártóval (aki jó eséllyel érthetetlenül fog állni a kérdéseink előtt, mert ha Uniós a partner, ahol

ugyan van WEEE irányelv, de jellemzően nem terjed ki az alkotórészekre, tartozékokra) vagy a becslési eljárást alkalmazhatjuk, bízva abban, hogy az ellenőr szintén nem szedi szét a berendezést, hogy megállapítsa a kötelezettség pontos mértékét. Párhuzamos példaként lehet felhozni a gépjárműveket, amik szintén nem találhatóak meg a jogszabály mellékletében, viszont az alkotó része, tartozéka tekintetében lehetőséget biztosít a jogalkotó az átalány fizetés alkalmazására. Nehézséget okoz, hogy ugyan a gépjárművekre, motorkerékpárokra, teherautókra, buszokra lehet átalányt alkalmazni, de gyártó gépeknél, földmunka gépeknél, mezőgazdasági gépeknél, önjáró munkagépeknél, traktoroknál, targoncáknál ilyen lehetőséget nem kínál számunkra a termékdíj törvény.

Szintén fontos városi legendát kell eloszlatni azzal, hogy az alkatrészek nem termékdíjköteles termékek. Ez sem igaz így ebben a formában. Azok az alkatrészek nem kötelezettek, amik az adott vtsz. számnál kivételként vannak meghatározva és a tarifa szabályai szerint alkatrész alszám alá kell besorolni. Sajnos a hétköznapi szóhasználatban alkatrésznek nevezett cikkek, koránt sem biztosak, hogy nem kötelezettek. Ilyenek például a kapcsolók, relé, olvadó biztosítók, vezérlések, elektromotorok, szenzorok, amik mivel nevesítve vannak a Kombinált Nómenklatúrában, ezért nem sorolhatóak alkatrész alszám alá tartozó áruk közé.

Az Uniós irányelv főként a háztartási elektronikai berendezések hatékony visszagyűjtésére és hasznosítására kíván pénzügyi forrást teremteni, de a magyar termékdíj törvény ennél némileg szigorúbb szabályozást ír elő. Viszont sajnos, ha a termékünk érintett az az elektromos, elektronikai berendezés kategóriában, akkor nem mehetünk el szó nélkül a 197/2014. (VIII. 1.) Korm. rendelet szabályai mellett, ami az elektromos és elektronikus berendezésekkel kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységekről szól, viszont ennek részletes szabályait jelen szakmai anyagunk annak még inkább szerteágazósága miatt nem terjed ki.

Nyilatkozat

A jelen szakmai tájékoztató anyagot összeállító Green Tax Service Kft. a feladatot a legjobb tudása szerint teljesítette, igyekezett az információk alapján a legmélyebb elemzést összeállítani, az elvárható gondossággal, és körültekintéssel járt el.

Jelen összefoglaló nem teljes termékdíj törvény és annak végrehajtási rendeletében előírt szabályozást, csak annak a legjelentősebbnek ítélt pontjait tartalmazza. Célja nem a teljes körűség és a jogi norma hivatkozásainak pontos idézése, hanem gyakorlati iránymutatást tartalmaz, melynek elsődleges célja a közérthetőség.

A szakmai anyagban leírt megállapítások, vélemények, javaslatok a szerző jogértelmezését és szakmai véleményét tükrözik, azok szakmai ajánlásnak és nem hibátlan jogértelmezésen alapuló, kizárólagosan követendő módszernek minősülnek. A Green Tax Service Kft nyilatkozata tartalmazza, hogy az általa adott szakmai vélemények, javaslatok és módszerek maximálisan megfelelnek a termékdíj törvény előírásainak, illetve az alkalmazott piaci gyakorlatnak.