Ahogy arról már több ízben beszámoltunk, kihirdetésre került a 80/2023. (III. 14.) Kormányrendelet, mely a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer működésének részletes szabályairól szól. Most összeszedtük a legfontosabb kérdéseket, ami a jogszabállyal kapcsolatosan felmerül, illetve amik eltérő szabályozást nyújtanak a termékdíj törvényhez képest.
Első lépésben tisztázni szükséges, hogy a környezetvédelmi termékdíj törvény és a kiterjesztett gyártói felelősségi kormányrendelet (továbbiakban EPR rendelet) egymástól elkülönülő, önálló szabályozás, még akkor is, ha bizonyos kérdésekben párhuzamot lehet vonni a kettő között. Így a két jogszabály határozhat meg azonos, de különböző előírásokat is. Jelen összefoglaló elsődleges célja nem a két jogszabály összehasonlítása, hanem a legfontosabb kérdéses pontok bemutatása.
1. Eladótéri csomagolószerek
A jogalkotó célja volt a nagyszámú, de csekély mennyiségű csomagolószert csomagolásra felhasználó adóalany „mentesítése”. Ilyen felhasználók a pékség, cukrászda, virágbolt, hentes, stb. Ennek az „adminisztrációs” könnyítésnek az ára, hogy a közvetlen beszállítót terheli a kötelezettség. Abból a gondolatból kiindulva, hogy kevesebb a csomagolószer kereskedő, mint a csomagolást végző kiskereskedelmi egység, tényleg csökken a kötelezettek száma. Viszont az Ő beszállítójuknál megnő az adminisztrációs teher, mert meg kell győződnie arról, hogy mire használja fel a vevője.
Jogszabályi háttér: 11. § (1) „A fogyasztó számára történő értékesítés helyén megtöltésre tervezett és szánt csomagolószerből, továbbá a fogyasztó számára történő értékesítés helyén eladott, megtöltött vagy megtöltésre tervezett és szánt egyszer használatos csomagolószerből létrehozott csomagolás tekintetében a kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettség a fogyasztó számára értékesített csomagolás előállítója részére belföldön csomagolószert értékesítőt terheli.”
A meghatározás első fele világos, teljesen mindegy, hogy az értékesítési hely dolgozója vagy a vevő csomagol, ingyen biztosítják, vagy ellenértékért cserébe a vevő részére. A meghatározás második fele félreértésre adhat okok: „a fogyasztó számára értékesített csomagolás”. Az értékesítés visszterhes tulajdonjog átruházást tükröz a mindennapi szóhasználatban, kérdés, hogy az ingyenesre is érvényes-e ez. A „biztosított” szó alkalmazása egyértelművé tenné ezt a kérdést. Ugyan a meghatározás első és második fele egymáshoz viszonyítva félreértésre adhat okot, de az első részből kiolvasható, hogy ha az eladótérben bárki csomagolásra használja az adott csomagolószert, akkor arra érvényes ez a szabályozás.
2. Csomagolószer felhasználása
A legtöbb jogi aggály ebből a kérdésből adódik. Ehhez meg kell vizsgálni a forgalomba hozatal és a saját célú felhasználás legfontosabb előírásait.
Jogszabályi héttér:
16. § (1): A kiterjesztett gyártói felelősségi díjfizetési kötelezettség a körforgásos termék gyártó általi forgalomba hozatalával keletkezik.
(2) A kiterjesztett gyártói felelősségi díj megfizetése szempontjából forgalomba hozatalnak minősül
a) a körforgásos termék tulajdonjogának
aa) első belföldi ingyenes vagy visszterhes átruházása vagy
ab) külföldről elektronikus kereskedelmi szolgáltatásként belföldre, háztartások vagy egyéb felhasználók részére történő átruházása,
ideértve a tulajdonjog más termék tartozékaként vagy alkotórészeként való átruházását is, a (4) bekezdés b) pontjában foglaltak kivételével;
b) a saját célú felhasználás vagy
c) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adóraktárból vagy a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény szerinti termékdíj raktárból a termék belföldre történő kitárolása.
16. § (4) Nem minősül forgalomba hozatalnak
ac) a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény szerinti termékdíj raktárba való betárolás keretében és a termékdíj raktáron belüli átruházása,
Saját célú felhasználásnak minősül többek között:
17. § (1) c) minden más, az a) és b) pontban nem említett használata, ideértve a szolgáltatásnyújtás keretében történő használatot, felhasználást vagy használatba adást is – ami nem a számvitelről szóló törvényben meghatározott saját termelésű készlet létrehozását eredményezi –, amennyiben a használatot követően a termék belföldön válik hulladékká.
(3) A külföldi előállítású csomagolás saját célú felhasználásának minősül a csomagolás végleges elválasztása a terméktől – kivéve a belföldi gazdálkodó szervezet tulajdonában lévő, külföldről visszahozott újrahasználható csomagolás elválasztását –, amennyiben a csomagolás után a kiterjesztett gyártói felelősségi díjfizetésikötelezettség nem került korábban teljesítésre.
22. § (1) Nem kell a kiterjesztett gyártói felelősségi díjat megfizetni, ha a fizetésre kötelezett gyártó vevője (a továbbiakban: nyilatkozó) nyilatkozik arról, hogy a megvásárolt körforgásos termék legalább hatvan százalékát önállóan vagy más termék alkotórészeként, tartozékaként igazoltan külföldre kiszállítja.
Ezen jogszabályi előírások alapján vizsgáljuk meg a következő esetpéldákon keresztül, hogy keletkezik-e a csomagolást végző vállalkozásoknak kiterjesztett gyártói felelősségi díjfizetési kötelezettsége vagy sem, illetve, hogy mely esetekben tud mentesülni a kötelezettég alól.
Esetpélda 1.: Magyarországi adóalany termékgyártást végez. A késztermékeket becsomagolja és értékesíti a magyar áfa regisztrációval rendelkező anyavállalata felé. A tulajdonjog átruházás megtörténik a gyártó vállalat telephelyén. A becsomagolt termékek teljes egészében elhagyják az országot, a kiszállítás közvetlenül a gyárból történik meg. Ezen esetpélda szempontjából a kiszállítást fizikailag eltérő alanyok végezhetik, a következő módon: kiszállítást végezheti a gyártó cég (esetpélda 1.1.), az adóregisztrált anyavállalat (esetpélda 1.2.), a további, külföldi megrendelő, mint második vevő (esetpélda 1.3.), illetve egy szállítmányozó vállalat bármelyik szereplő megbízásából (esetpélda 1.4.).
A kötelezettség a forgalomba hozatal meghatározása alapján keletkezik a gyártást és csomagolást végző vállalatnál, ugyanis az ügylet belföldi (magyar adóalanynak, Magyarországon történik a tulajdonjog átruházás), és az esetpélda 1.2. kivételével még a 22 § (1) szerinti nyilatkozat tételi lehetőség, a maga adminisztrációs többlet terhei fennállása mellett sem áll fent!
Mivel az ügyet belföldi, csak abban az esetben van nyilatkozat tételi lehetőség, ha a belföldi vevő végzi a kiszállítást, az összes többi esetben beáll az EPR fizetési kötelezettség a gyártó vállalatnál, még akkor is, ha a termék elhagyja az országot igazolható módon!
Esetpélda 2.: Magyarországi adóalany termékek gyártását végzi, bérgyártás keretén belül a külföldi illetőségű, ámbár Magyarországon áfa regisztrált (belföldön gazdasági céllal nem letelepedett, de belföldön nyilvántartásba vett gazdálkodó szervezet) anyavállalat részére. Sem az alapanyag, sem a késztermék tulajdonjoga nem kerül hozzá, mindvégig az alapanyag és a késztermék tulajdonosa a megrendelő. A gyártó cég a tevékenysége során be is csomagolja a termékeket. A csomagolószerek beszerzése szempontjából az esetpélda eltérő elemeket tartalmazhat: vagy a gyártást végző szerzi be (esetpélda 2.1.), vagy a csomagolószereket a megrendelő biztosítja (esetpélda 2.2.). A becsomagolt termékek teljes egyészében elhagyják az országot, a kiszállítás közvetlenül a gyárból történik meg.
Mivel a gyártás szolgáltatás nyújtás keretén belül valósul meg, így a csomagolási tevékenyég is, így a saját célú felhasználás szabályai az irányadóak. A csomagolószer beszerzési forrása irreleváns a kötelezettség megállapítása szempontjából, csak a csomagolási tevékenység a lényegi elem. Ez az esetpélda pozitív diszkriminatív elemeket tartalmaz az Esetpélda 1-hez képest, a jelenlegi esetet viszont a jogszabályi előírás ily módon hátrányosan érinti. Fontos lényegi elem, hogy belföldön az ügyletek során nem képződik (egyik esetben sem) hulladék.
Azért mert szolgáltatásnyújtásról beszélünk és a csomagolószer felhasználást követően a csomagolószer belföldön nem válik hulladékká, ezért EPR kötelezettség sem keletkezik!
Esetpélda 3.: Logisztikai szolgáltató a külföldi megrendelője részére raktározási, csomagolási tevékenységet végez Magyarországon. A becsomagolt termékek külföldre kerülnek kiszállításra.
Nem keletkezik kötelezettség, ugyanis szolgáltatásnyújtás keretében történik a csomagolási tevékenység, és a termék belföldön nem válik hulladékká!
Esetpélda 4.: Egy magyarországi áfa regisztrációval rendelkező külföldi adóalany (belföldön gazdasági céllal nem letelepedett, de belföldön nyilvántartásba vett gazdálkodó szervezet), Magyarországon regionális termék elosztó központot üzemeltet, oly módon, hogy egy magyar adóalany részére eladja a termékeket, aki saját nevében értékesíti azokat tovább belföldi és külföldi vevők részére egyaránt.
A forgalomba hozatal meghatározása alapján kötelezettség keletkezik az Esetpélda 1-hez hasonló módon. Tovább nehezíti a jogértelmezést, mert ha nem teljesül, hogy a megvásárolt terméke hatvan százalékát igazoltan külföldre kiszállítja, úgy a nyilatkozat tételi lehetőség sem áll fent. A termékdíj raktár létesítésének lehetősége megoldást nyújthat, de csak elvi és jogi értelemben, nem pedig operatívan alkalmazva. A termékdíj raktár létesítésének és üzemeltetésének adminisztrációs többlet terhei a későbbiekben kerülnek bemutatásra.
Mivel nem teljesül a megvásárolt körforgásos termék legalább hatvan százalékának igazoltan külföldre kiszállítása, így nem tud a vevő nyilatkozatot tenni az eladó felé? Illetve helyes-e az a megállapításunk, hogy nyilatkozatot nem konkrét termékre, hanem az 1. melléklet 1. pontjában felsorolt azonosító kódszámmal jelölt körforgásos termék kategóriák esetében lehet megtenni!
Esetpélda 5.: Egy magyarországi áfa regisztrációval rendelkező külföldi adóalany egy magyarországi gyártó üzemmel termék előállítást végeztet. A külföldről érkező, becsomagolt alapanyagokat ingyenesen biztosítja a megrendelő részére. A kicsomagolást a gyártó cég végzi, Ő válik a csomagolási hulladék első belföldi birtokosává.
A kötelezettség a gyártó (kicsomagoló) üzemnél keletkezik, ugyanis a külföldi előállítású csomagolás végleges elválasztása a terméktől saját célú felhasználásának minősül, így emiatt keletkezik a kötelezettsége!
3. Nyilatkozattételi lehetőség
A jogalkotó mentesíteni kívánt bizonyos gazdasági eseményeket a díjfizetési kötelezettség alól. Ennek igen komoly szépség hibája, hogy igen vékony kötelezetti körnek adja meg a lehetőséget, igen magas adminisztrációs terhek mellett.
22. § (1) Nem kell a kiterjesztett gyártói felelősségi díjat megfizetni, ha a fizetésre kötelezett gyártó vevője (a továbbiakban: nyilatkozó) nyilatkozik arról, hogy a megvásárolt körforgásos termék legalább hatvan százalékát önállóan vagy más termék alkotórészeként, tartozékaként igazoltan külföldre kiszállítja.
A fent említett esetpéldákból látszott, hogy a nemzetközi ügyletek, nemzetközi kereskedelem, bér- és hagyományos gyártatás folyamatai sokkal szélesebb gazdasági tevékenységekkel járnak, mint ahogy ez a „kedvezmény” szabály meghatározza. A hivatkozott pont vevőt határoz meg, ami a tulajdonjog visszterhes átruházását jelenti a mindennapi szóhasználatban, illetve a kiszállítást is szintén a vevőnek kell igazoltan végeznie.
A környezetvédelmi termékdíj törvény a nemzetközi ügyleteket, lánc- és háromszög ügylet szabályait piaci konszenzus alapján, többszöri jogszabály módosítás eredményeként, a piaci szereplők észrevételei alapján, jól értelmezhető és egyértelmű módon kezeli.
Teszi ezt a következő módon: Ktdt. 4 § (2) Nem keletkezik termékdíj-kötelezettség h) belföldön lévő termékdíjköteles termék tulajdonjogának belföldön gazdasági céllal letelepedett, vagy belföldön nyilvántartásba vett gazdálkodó szervezet részére első alkalommal történő átruházása esetén, ha külföldi rendeltetési helyre fuvarozásra vagy küldeményként feladott termékdíjköteles termék igazolt módon külföldre kiszállításra került.
Ez a pont ily módon rendezi, hogy két belföldi adóalany van egy ügyletbe, tulajdonjog átruházást meghatározva (nem számít, hogy ingyenes vagy visszterhes), de az igazolt külföldre kiszállítást elvárva. Így a szállítást végző személye irreleváns, csak a kiszállítás ténye számít.
Még ha teljesül is a kormányrendelet szigorúan vett norma szöveg általi előírása, úgy a nyilvántartási és adatszolgáltatási kötelezettség jelet aránytalan adminisztrációs terhet, gazdasági hátrányt.
Mégpedig: 22. § (2): A külföldre történő kiszállítás számlával vagy az ügylet teljesítését igazoló egyéb okirattal és szállítólevéllel vagy fuvarokmánnyal igazolható.
26. § (6): A 22. § (1) bekezdése szerinti nyilatkozó a nyilatkozatot és a 22. § (2) bekezdése szerinti igazolást az országos hulladékgazdálkodási hatóság részére megküldi. A nyilatkozat a hatóság részére történő igazolt megküldés napjától hatályos.
Ez szintén jogértelmezési problémákat, anomáliákat vet fel, ugyanis nem szabályozott a nyilatkozat megküldésének módja és határideje. Különösen nehéz alkalmazni, ugyanis az összes releváns kiszállítás tekintetében az összes számla vagy az ügylet teljesítését igazoló egyéb okirat és szállítólevél vagy fuvarokmány szükséges a külföldi kiszállítás igazolására vonatkozóan. Ez aránytalan adminisztrációs terhet és joghátrányt jelent.
Feltétlenül szükséges a Kiterjesztett gyártói felelősségi Korm. rendelet módosítása, a Környezetvédelmi termékdíj szabályozással összhangba hozása.
Forgalomba hozatal meghatározása termékdíj és az EPR rendelet esetén
Ktdt. 2 § 14. forgalomba hozatal: a termékdíjköteles termék tulajdonjogának
a) belföldi ingyenes vagy visszterhes átruházása,
b) belföldön gazdasági céllal letelepedett vagy belföldön nyilvántartásba vett kötelezett általi átruházása, ha a külföldönküldeményként vagy a fuvarozásra feladott termék a küldeményként való megérkezésekor vagy a fuvarozás befejezésekor belföldön van,
c) külföldön letelepedett gyártó által elektronikus kereskedelmi szolgáltatásként belföldre, végfelhasználók részére történőátruházása,
ideértve a tulajdonjog más termék tartozékaként vagy alkotórészeként való átruházását, továbbá a csomagolószer csomagolás részekénti átruházását;
Az EPR rendelet a forgalomba hozatalt a kötelezettség keletkezésével hozza szinonimaként, ami félreértésre adhat okot a két jogszabály párhuzamos értelmezése esetén. Természetesen a kötelezettség a saját célú felhasználás esetén is keletkezik. Az EPR rendelet tárgya a csomagolás, így a csomagolószer csomagolás részekénti átruházását is első esetben forgalomba hozatalnak kell ítélni, a jogszabályi meghatározásból hiányzik ugyan, de a szellemiségből beazonosítható a kötelezettség, ugyan ez érvényes a belföldön gazdasági céllal letelepedett vagy belföldön nyilvántartásba vett kötelezettre vonatkozó szabályokra.
A saját célú felhasználás meghatározása termékdíj és az EPR rendszer tekintetében
Az EPR rendelet nem alkalmaz kivétel szabályt az engedéllyel bíró bérleti rendszerben forgó újrahasználható raklap csomagolásra való belföldi felhasználására, illetve az abban külföldről érkező termék alapanyag belföldi forgalomba hozatala vagy kicsomagolása tekintetében. Így a kötelezettség ezek után is keletkezik.
A belföldi gazdálkodó szervezet tulajdonában lévő külföldről visszahozott újrahasználható csomagolószer elválasztását mindkét jogszabály kivétel szabályként határozza meg. Ennek az a kevés alany örül, aki külföldre értékesít vagy „bérmunkáztat” termékeket, amiket saját göngyölegbe szállít ki és vissza is szállíttatja azokat.
Külföldre visszaszállított göngyölegek kezelése
A termékdíj törvény pozitívan különbözteti meg azokat a göngyölegeket, amik 365 napon belül külföldre visszaszállításra kerülnek.
Ktdt. 4 § (2) Nem keletkezik termékdíj-kötelezettség d) a külföldről behozott csomagolás részét képező újrahasználható csomagolószer saját célú felhasználása során, ha a kötelezett nyilvántartásával, bizonylatokkal alá tudja támasztani, hogy az újrahasználható csomagolószert a kötelezettségkeletkezésének időpontját követő 365 napon belül közvetlenül külföldre vagy ipari termékdíj raktárba visszaszállították;
Viszont az EPR-rendelet nem tartalmaz erre vonatkozó speciális szabályt
EPR 17 § (3) A külföldi előállítású csomagolás saját célú felhasználásának minősül a csomagolás végleges elválasztása a terméktől – kivéve a belföldi gazdálkodó szervezet tulajdonában lévő, külföldről visszahozott újrahasználható csomagolás elválasztását –, amennyiben a csomagolás után a kiterjesztett gyártói felelősségi díjfizetési kötelezettség nem került korábban teljesítésre.
Ebből sajnos az következik, hogy ha a göngyöleg el is hagyja a későbbiekben az országot, a kicsomagolás (külföldi előállítású csomagolás végleges elválasztása) miatt, mint saját célú felhasználás az EPR kötelezettség keletkezik és csökkentésére nincs lehetőség. Ez probléma, mert olyan után keletkezik befizetés, ami nem belföldön válik hulladékká, így begyűjtésre és hasznosításra sincs lehetőség. A termékdíj törvényben meghatározott kedvezményes szabályozás átvétele az EPR rendeletben is szükséges lenne.
A külföldre a külföldről érkező göngyölegek után EPR díjat kell fizetni a kicsomagolás után, még akkor is, ha későbbiekben külföldre igazoltan visszaszólításra kerülnek azok!
2023. június 30-án készleten lévő csomagolószerek termékdíj és EPR kötelezettsége
Amennyiben termékdíjjal növelten lett beszerezve az adott csomagolószer viszont a felhasználása július 1-ét követően történik meg, valamint belföldi forgalomba hozatalhoz kerül felhasználásra úgy a teljes termékdíj és a kiterjesztett gyártói felelősségi díj is keletkezik utána. Az EPR kormányrendelet nem rendezi a hatályba lépés pillanatában készleten lévő csomagolószerek kérdését, így a dupla fizetési kötelezettség fennállhat. Ez a probléma nem érvényes a termékdíj nélkül átvállalva beszerzett csomagolószerek tekintetében.
Általános szabály és készletre vétel a két jogszabályban
Az EPR rendelet nem ismeri a készletre vétel szabályait. Ez a probléma a külföldről becsomagolt terméket behozó és a készletre vételt választó adóalanyoknál adminisztrációs teher, ugyanis az EPR rendelet szerint a külföldről behozott termék forgalomba hozatalát kell vizsgálja, így a két jogszabálynak kétféle számítási metódus alapján kell eleget tenni. Javasolt lenne, hogy az EPR rendelet is ismerje a készletre vétel választásának lehetőségét.
Csomagolószer utáni kötelezettség megállapításának kérdései
A termékdíj törvény egyértelműen szabályozza, hogy azok a csomagolószerek, amiknek a vtsz száma megtalálható a jogszabály mellékletében, azok után keletkezhet a kötelezettség. Az EPR rendelet viszont csak csomagolást határoz meg.
Így a kötelezettség keletkezhet csomagolásra használt, de nem termékdíj köteles csomagolási összetevők után. Ilyenek tipikusan a karos szórók, adagoló pumpák, borulás jelző indikátorok, nedvesség jelző indikátorok, fa alátétek, elválasztók (stafni, sarok tőke). Illetve a szállítói csomagolások EPR megítélése is komoly kérdéseket vet fel.
IBC tartályok: 300 liternél nagyobb, raklap alapú szállító eszközök, amiket a termékdíj törvény a vtsz listából, annak mérete alapján kivesz, viszont az EPR rendelet nem.
Fém raklapok, ládák, szállító állványok, fém rácsos szállító konténerek – gitter boxok: a termékdíj törvény szintén kiveszi ezeket a tárgyi hatályból, mert vagy a vtsz szám alapján nem kötelezettek, vagy a méretük alapján, viszont az EPR rendelet ebben sem határoz meg kivétel szabályt, minden egyes csomagolásra felhasználás után a kötelezettség keletkezik, pedig ezek olyan csomagolószerek, amik jelentős értéket képviselnek ezért hulladékká csak sok év múlva vállnak belföldön.
Használt raklapok: mivel az EPR kötelezettség alapja a csomagolás, ezért minden esetben, amikor terméket csomagolunk, raklapra pakolunk, és azt belföldi forgalomba hozatalhoz használjuk fel, az után a kötelezettség keletkezik, minden alkalommal.
Egyéb adminisztrációs terhek
Nyilvántartás bonyolultságát a KF kódok megjelenése, új előírásai okozzák. A nyilvántartás vezetés során irreleváns, hogy a kötelezett csomagolószerek termékdíjjal növelten lettek beszerezve, vagy sem. Az adminisztráció egyszerűsítése érdekében a csomagolást végző cégeknek célszerű minden csomagolószert termékdíj átvállalással beszerezni, mert úgy ugyan arra a termék körre kell a nyilvántartási rendszert kialakítani.
A termékdíj nyilvántartás nagyrészt alkalmas mégis az EPR nyilvántartás kialakításához, viszont a speciális előírásokat szem előtt kell tartani.
Anyagáram kód, KF kód 3. és 4. karaktere: sajnos a CsK kódtól eltérően a külföldről behozott papír és műanyag csomagolás tekintetében is ismerni kell a pontos anyagát a terméknek, nem elegendő a termékdíj törvényben ismert gyűjtő kód alkalmazása (CsK: külföldről behozott csomagolás műanyag összetevője, külföldről behozott csomagolás papír, karton összetevője).
Csoport kód KF 5. és 6. karaktere: sajnos a fogyasztói csomagolást meg kell különböztetni a gyűjtő- vagy szállítási csomagolástól.
Származást jelölő kód KF 8. karaktere: a termékdíjas előírásokból ismert, hogy a külföldről behozott, vagy belföldön előállított cikkeket meg kell különböztetni, hogy önállóan, vagy részegységként kötelezettek. Az EPR szempontjából ezt a forgalomba hozatalnál kell, viszont a saját célú felhasználást külön kell riportolni.
Termékdíj raktár szerepe az EPR szabályozásban
Jogszabályi háttér: 16. § (2) A kiterjesztett gyártói felelősségi díj megfizetése szempontjából forgalomba hozatalnak minősül az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adóraktárból vagy a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény szerinti termékdíj raktárból a termék belföldre történő kitárolása.
(4) Nem minősül forgalomba hozatalnak ab) az általános forgalmi adóról szóló törvény szerinti adóraktárba való beraktározás keretében és az adóraktáron belüli átruházása, ac) a környezetvédelmi termékdíjról szóló törvény szerinti termékdíj raktárba való betárolás keretében és a termékdíj raktáron belüli átruházása.
Ugyan a termékdíj törvény és az EPR jogszabály ugyan tartalmaz közös szabályozandó elemeket, nem háttér jogszabályai egymásnak, hanem önálló szabályzók. Az EPR rendelet mégis beemeli a termékdíj raktár jogintézményét.
A termékdíj raktár jogintézménye a termékdíj törvény egyik nem igazán működő jogintézménye. Míg az átvállalási szerződéseket 8-10 000 esetben alkalmazzák, termékdíj raktárral néhány adóalany dolgozik, nagyságrendileg 10 alatti adóalany esetében. Ebből a Green Tax Service Kft két adóalanynál is üzemeltet ilyet, akik csomagolószer kereskedelemben érintettek és az átvállalások láncolata miatt (egy átvállalási láncolatban csak egy darab kereskedő lehet, a második kereskedő már nem tud átvállalva vásárolni kereskedőként) bele kényszerültek ennek választásába.
A termékdíj raktár létesítése ugyan jogilag lehetőséget biztosítana a külföldre visszaszállításra kerülő göngyölegek kezelésére, valamint a nemzetközi ügyletekre egyaránt, még azokban az esetekben is, ahol az EPR rendelet 22 §-ában megjelölt nyilatkozat tételi lehetőség nem is áll fent, mégis aránytalanul nagy adminisztrációs terhet nyújt a vállalkozások részére.
Az engedélyezési eljárás bonyolult, illetve a tapasztalatok alapján az eljárás előkészítése és lefolytatása több hónapot vesz igénybe. A hatóságnak 30 napja van a kérelmet elbírálni.
Nyilvántartás vezetéshez szükséges termékdíj raktár program. A nemzetközi nagy cégek általában saját rendszer fejlesztésben gondolkoznak, viszont annak fejlesztési költsége nem ismert, de mondjuk egy SAP rendszert mondjuk Hollandiában fejlesztő vállalat esetén a költség oldalának meghatározása is igen komoly kihívás elé állítja a vállalatokat. Van két dobozos program a magyar piacon, ráadásul az egyik jogi megfelelése fölött a Green Tax Service Kft őrködik. A nagy cégeknél a külsős program a vállalatirányítási rendszerbe való bevitele, párhuzamos üzemeltetése is igen komoly engedélyezési eljárás során valósulhat meg, viszont a raktár engedélyezési eljárás szemléjére a programnak letöltöttnek kell lennie és a jogszerű használatot is igazolni kell.
Az adminisztrációs többlet teher abban nyilvánul meg, hogy napra kész módon minden betárolást és kitárolást is dokumentálni kell. Különösen nehéz ez a feladat, hogy minden cikk csomagolási összetevőjét is betárolni és kitárolni is szükséges. Minden összetevőt CsK kód és vtsz szám, valamint tömeg szerinti adat tartalommal.
A fentiek alapján a termékdíj raktár nem valós megoldás a fenti kérdésekre, csak elvi és jogi megoldás. Ennek alkalmazása nélkül viszont olyan cikkeket és gazdasági folyamatokat terheli a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer és annak díjfizetési kötelezettsége, ami során nem keletkezik belföldön hulladék, így az után gyűjtési, kezelési és hasznosíttatási kötelezettség sem jelenik meg a koncesszor részéről.
Visszaigénylési lehetőség hiánya
A környezetvédelmi termékdíj törvény több ponton biztosít visszaigénylési lehetőséget, az EPR jogszabály viszont nem. A visszaigénylés egy nagyon adminisztratív, nyomon követhető eljárás a termékdíj törvényben, ráadásul háromszoros termékdíj bírság kockázata mellett van erre lehetőség. Tehát visszaigényelni tuti biztos, hogy csak az fog, akinek egy ellenőrzés során kikezdhetetlen a rendszere. Ha egy piaci szereplő nem jogosult a nyilatkozat megtételére, illetve a termékdíj raktár adminisztrációs terheit nem tudja felvállalni, annak nincs lehetősége az EPR díjat nem megfizetni, kötelezettséget csökkenteni, vagy más által megfizetett EPR díjat a kötelezett részére megtéríteni. Ez olyan gazdasági eseményeknél hangsúlyos probléma, amikor maga az EPR köteles termék elhagyja az országot és nem itt válik hulladékká. Fontos lenne, hogy a következő gazdasági események vonatkozásában lenne lehetőség az EPR díj visszaigénylésére: termékdíjköteles termék külföldre történő igazolt kiszállítása; a termékdíjköteles termék változatlan formában, illetve változatlan formában és állapotban más termékbe beépített külföldre történő értékesítése;
Külföldről EPR köteles terméket behozó csekély mennyiségű kibocsátók
Az tiszta sor, hogy a gyártó cégek a gyártási tevékenységük miatt, annak volumene tekintetében nem lesznek csekély mennyiségűek. Az eladótérben csomagolást felhasználókat a fentiek alapján mentesíti a jogszabály. Viszont van egy igen jelentős kör, akik nem rendszeresen, de hoznak be külföldről EPR köteles termékeket. Számukra az adminisztrációs teher sokkal magasabb, mint a környezetre hátrányos tevékenységük. Viszont az adminisztrációs terhek csökkentése érdekében hajlandóak a megítélésem szerint magasabb, éves egy összegű EPR díjat is fizetni, abban az esetben, ha a bevallási kötelezettségük is éves gyakoriságra csökkenne. Megfontolandó lenne egy ilyen intézkedés bevezetése a magasabb EPR bevétel és az egyszerre megvalósuló adminisztrációs teher csökkentése érdekében.
Bízunk benne, hogy ezzel a szakmai összefoglalóval segítettünk eligazodni a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer által támasztott nem, vagy a jogértelmezések alapján, és a piaci szereplők jelzéseit figyelembe véve nem kellő mélységben és pontossággal szabályozott kérdésekben, illetve abban is, hogy a jogalkotóhoz eljut a piaci szereplő jobbító szándékú észrevétele és az meghallgatásra is talál. A Green Tax Service Kft. csapata rendelkezésükre áll a témával kapcsolatos további kérdések megválaszolásában.
Nyilatkozat
A GREEN TAX SERVICE Kft. kijelenti, hogy a tájékoztató összeállítását a termékdíjra vonatkozó jogszabályok szerinti előírásoknak megfelelően teljesítette. A mindenkor elvárható gondossággal és körültekintéssel, a szakmai standardok betartása szerint járt el.
Jelen összefoglaló nem tartalmazza a teljes termékdíj törvény és annak végrehajtási rendeletében előírt szabályozást. Célja nem a teljes körűség és a jogi normák hivatkozásainak pontos idézése, hanem gyakorlati iránymutatást tartalmaz, melynek elsődleges célja, hogy az összefoglaló közérthető legyen.
A GREEN TAX SERVICE Kft. tájékoztatja az olvasót, hogy a jelen összefoglalóban leírt megállapítások, vélemények, javaslatok jogalkalmazói értelmezését, gyakorlatát és szakmai véleményét tükrözi, melyek szakmai véleménynek, ajánlásnak, iránymutatásnak minősülnek, de jogi kötőerővel a jelen összefoglalóban foglaltak nem rendelkeznek. A GREEN TAX SERVICE Kft. az esetleges hibákért, hiányosságokért a felelősségét kizárja.
A GREEN TAX SERVICE Kft. nem rendelkezik hatáskörrel a jogszabályok értelmezésére, a jelen összefoglalóban foglaltak szakmai véleménynek minősülnek, melyek egy esetleges jogvitában a bíróságokat, hatóságokat nem köti.
Hungarian 
English