A kötelező bevezetés előtt 17 nappal nagy nehezen megszülte a kormány azt a rendeletet, ami a háztartási biohulladék szelektív gyűjtését szabályozza. Ebben a cikkben összeszedtük, hogy kiket és hol érint a gyűjtés, mi kerülhet az új kukákba, kinek jó ez, és mit tegyen az, aki eddig is komposztált.
Mi ez az egész?
2018-ban született meg az a döntés az Európai Unióban, a Hulladék Keretirányelv, ami a tagországokat, így Magyarországot is arra kötelezi, hogy 2023. december 31-től kötelezően el kell kezdeni a háztartási biohulladék szelektív gyűjtését. Az unió azt a célt tűzte ki, hogy a hulladék 65 százalékát újra kell hasznosítani. A december 14-én megjelent kormányrendelet ennek az uniós döntésnek tett most eleget.
Mi értelme van ennek?
Ma Magyarországon a háztartási hulladék 30 százaléka konyhai hulladék, ami eddig főként a szemétlerakókban (kutatások szerint évente 320 ezer tonna) vagy a csatornarendszerben (becslések szerint évente 600 ezer tonna) végezte. A MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. úgy számolt, hogy egy átlagos magyar háztartásban egy embernek egy hét alatt 0,5-0,9 kg biohulladéka keletkezik.
A kidobott élelmiszerek nagy mértékben növelik a metánkibocsátást, és ezáltal jelentősen hozzájárulnak az éghajlatváltozáshoz.
Arról nem is beszélve, hogy Magyarországon évente 80-110 millió köbméter talajt veszítünk el, miközben két-három centiméter termőtalaj kialakulása akár 1000 évig is eltarthat – ez részben pótolható lesz a biohulladékból származó trágyával.
De hogy még egy meggyőző példát hozzunk fel érvként, a Humusz Szövetség elnöke, Urbán Csilla korábban úgy nyilatkozott a Telexnek, miszerint teljesen nonszensz az a gyakorlat, hogy „az értékes biohulladékot elvisszük a hulladéklerakókba megsemmisíteni, többek között a vizet égetni, aztán csodálkozunk, hogy nyáron a sok dinnyétől bekrepál egy hulladékégető, vagy leromlik a hatásfoka”.
Ki fogja végezni?
A hulladékkoncessziót a MOHU Mol Hulladékgazdálkodási Zrt. nyerte el. Az ő feladatuk a háztartási biohulladékok gyűjtésének megszervezése, a háztartási biokukák és a házak 120 literes, barna kukáinak legyártatása, a szemétszállító szolgáltatóknak való átadása, és az összegyűlt biohulladék begyűjtése.
A begyűjtött hulladék hasznosítása már nem az ő dolguk lesz, a koncesszió erre nem vonatkozik – de lejjebb még lesz erről szó.
Kire vonatkozik ez?
Csak a lakosságra. A MOHU koncessziója nem terjed ki a vendéglátóipari egységekre és a piacokra sem, mivel az ott keletkezett biohulladék 3. kategóriájú állati mellékterméknek minősül. Ezeket olyan piaci szolgáltatók szállítják el, amelyek rendelkeznek a szükséges Nébih-engedéllyel.
A 2024 elején bevezetendő első ütemben még csak 460 ezer embert vonnak be a házhoz menő gyűjtésbe, de előbb-utóbb mindenkit érinteni fog valahogyan.
Januártól a MOHU országszerte 14 településen, Budapest XI. és XXI. kerületében, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szolnok, Kecskemét, Cegléd, Zalaegerszeg, Békéscsaba, Nagykanizsa, Tatabánya, Kaposvár, Gyula, valamint Békés társasházi övezeteiben indítja el a szolgáltatást.
Szerettük volna megtudni a MOHU-tól, hogy melyik városban melyik utcákat érinti először a bevezetés, de kérdésünkre mindössze annyit válaszoltak, hogy koncesszori alvállalkozók (régiókoordinátorok) bevonásával választották ki a 14 települést, és azokon belül az alvállalkozók jelölik ki a társasházakat. „Társasházas környékeket kerestünk, ahol nehezen lehet helyben megoldani a biohulladék gyűjtését. A konkrét utcák kijelölése januárban történik meg, és erről értesíti a vállalat a lakosokat” – írták.
A MOHU 2024-re egyébként 14 ezer tonna begyűjtésével számol, és hosszabb távon arra készül, hogy a konyhai hulladék 75 százaléka a bioszemetesekben végzi majd.
Mikor lesz a következő ütem?
A második ütem 2025-ben indul majd 1,5-2 millió lakos bevonásával, és ez főként a többi vármegyeszékhelyet, valamint a nagyobb városokat érinti majd. Az ígéretek szerint 2025 végére a nagyvárosi környezetben teljes lesz a begyűjtés, de
mivel a kormányrendelet úgy fogalmaz, hogy ott kell bevezetni a rendszert, ahol az gazdaságilag racionálisan megvalósítható, a kistelepülések, főként a falvak kimaradhatnak ebből.
Mint Pethő Zsolt, a MOHU vezérigazgatója elmondta, fel fogják mérni, hogy hol van és hol nincs szükség a szolgáltatásra, mert például az ott élők helyben komposztálnak vagy pedig a háziállataikkal etetik fel az ételmaradékokat – ebben a helyi polgármesterekkel közösen fognak majd dönteni. Ugyanakkor azok sem maradnak ki teljesen ebből, akikhez nem jutnak majd el az új kukák, ugyanis a biohulladékot hulladékudvarokban is fogják gyűjteni.
Mibe kell gyűjteni?
A háztartások kapnak egy 5 literes, a társasházak pedig egy nagyobb, 120 literes, barna fedelű kukát a biohulladék gyűjtésére. Tehát a kommunális, a papír-, a műanyag- és fémhulladék gyűjtésére való kuka mellé érkezik egy negyedik szemetes is a házba.
A MOHU az első, januártól kezdődő ütemben 188 ezer darab 5 literes szag- és kifolyásmentes kukát, valamint 14 524 darab 120 literes, barna színű kukát biztosít a megfelelő elkülönített gyűjtés érdekében. Januártól tervezik a hulladékgyűjtő edények kiosztását, aminek legkésőbb márciusig le kell zajlania. Az edényzet kiosztását a szolgáltatók végzik, ezután 45 napon belül megkezdik a biohulladék begyűjtését.
A háztartási 5 literes kukák használata nem lesz kötelező (ha valaki eddig például fagyis dobozba gyűjtötte a krumplihéjat, folytathatja abban), de ha valaki regisztrál, akkor megkaphatja ezt a külön erre a célra legyártott bioszemetest. A 120 literes, barna fedelű kukák használata viszont kötelező lesz.
Mit kell beledobni?
A háztartási biohulladéknak két fajtája van:
– a biológiailag lebomló kerti vagy parkból származó zöldhulladék (ennek szelektív gyűjtési rendszere jelenleg is működik az ún. zöld zsákokban, ezeket elsősorban ipari komposztáló létesítményekbe viszik és dolgozzák fel, és ez a rendszer változatlan marad),
– és a háztartásokban keletkező élelmiszer- és konyhai hulladék – ezek kerülhetnek mostantól a biokukákba. Egészen pontosan:
- gyümölcsök maradékai (héjak, csutkák, levelek)
- zöldségek maradékai (torzsák, szárak, levelek, héjak)
- kávézacc, teafű (a filteres tea nem)
- fűszerek, gyógynövények
- tojáshéj
- főtt ételmaradékok
- feldolgozott élelmiszerek, húskészítmények
- pékáruk
- szószok, öntetek
- csokoládék, müzlik, kukoricapelyhek
- tejtermékek
- konzervek, befőttek tartalma.
Mit nem szabad beledobni?
A legfontosabb, hogy
az élelmiszerek csomagolása nem kerülhet bele a biokukába, mivel a műanyagok amellett, hogy nem komposztálhatóak, károsíthatják a hasznosítást végző gépeket is. Tehát a tejfölt például ki kell önteni a biokukába, a dobozát pedig kimosva a műanyag szelektívbe kell beledobni!
Ezen kívül nem kerülhet a biokukába:
- csont
- porzsák, porszűrő
- papírzsebkendő, pelenka
- cigarettacsikk
- szivacs, tisztítókendő
- használt olaj és a zsír, ezeket külön kell gyűjteni és leadni a hulladékudvarokban.
Bár ez feltehetően nem sokakban merülhet fel, de azért szögezzük le, hogy a műanyagot, fémet és papírt ezentúl is a szelektív szemetesbe kell bedobni, ahogy az üveget is az utcai tárolókba kell elvinni. Kivételt képeznek ezek közül a műanyagból, fémből vagy üvegből készült italok csomagolásai, amiknek a visszaváltható rendszere szintén 2024-ben indul el.
Büdös lesz az új kuka?
Igen, elképzelhető – bár a MOHU tájékoztatása szerint mind a háztartásokba kerülő, mind pedig a házakba kerülő kukák gumigyűrűvel fognak záródni a szag-, rovar- és rágcsálómentes használat érdekében. Az már rajtunk fog múlni, hogy hogyan fogjuk használni, hányszor fogjuk üríteni és kimosni azokat.
Ezen segíthetett volna, ha az érintett háztartások ingyen kaptak volna lebomló zacskókat a háztartási szemetesükbe, ahogy az jó néhány európai városban van, de Pethő Zsolt, a MOHU vezérigazgatója a Telex kérdésére azt mondta, hogy megvizsgálták azokat a környező országokat, ahol már működik ez a rendszer, és azt tapasztalták, hogy ebben a lakosság fegyelme nem százszázalékos, tehát sima műanyagba is beledobják a szemetüket. Ráadásul szerinte a biogázüzemek nem csak a műanyag zacskókat nem tudják feldolgozni, hanem a lebomlót sem – bár ezen az előkezeléskor segíteni lehetne.
A bomlással járó rossz szagok megelőzésére, illetve kezelésére a nagy kukákat havi egyszer kimossák majd a szolgáltatók, de a társasházaknak és a lakóknak is van erre lehetőségük. A tapasztalatok alapján elképzelhető, hogy később sűrítik majd a kukamosásokat.
Az viszont biztos, hogy a kellemetlen szagok elkerülésére az lesz a legjobb, ha minél kevesebb élelmiszer kerül majd bele az új szemetesekbe – arról, hogy ezt hogyan lehet elérni, az Imádom az ütődötteket című cikkünkben írtunk részletesen.
Lesz ehhez tájékoztató kampány?
Lesz – bár ezzel legalább fél, ha nem egy évvel el vagyunk maradva. Ugyanis
ahhoz, hogy jól tudjon működni a rendszer, már réges-régóta a csapból is annak kéne folynia, hogy miket lehet és miket nem lehet beledobálni az új kukákba, és miért fogják megköszönni a gyerekeink a bolygó nevében mindezt.
A MOHU a decemberi háttérbeszélgetésen azt mondta, hogy mind az érintett önkormányzatokat, mind a begyűjtéssel foglalkozó szolgáltatókat, mind pedig az érintett lakosokat tájékoztatni fogja. Utóbbiak információs anyagokat is kapnak majd a szelektív gyűjtéshez. Arra a kérdésünkre, hogy országos kampány, például óriásplakátokon lesz-e, egyelőre nem kaptunk választ.
A MOHU-n kívül a kormányrendelet szerint a szemléletformálást a Nébih Maradék nélkül elnevezésű programja fogja elvégezni. Ugyanakkor kihagyják belőle azokat a zöld civil szervezeteket, akik több évtizede foglalkoznak a komposztálás elterjesztésével, tehát nagy gyakorlatuk van ebben. A Humusz Szövetség például 1995-ös megalakulása óta rendszeresen tart foglalkozásokat többek között iskolásoknak, 2011-ben pedig öt civil szervezettel együtt elindították a Komposztálás ünnepnapja nevű kezdeményezést is.
Ki és milyen gyakran viszi el a barna fedelű kukák tartalmát?
Egyelőre ugyanazok a kukásautók, amelyek most a kommunális szemetet is elszállítják, mivel a MOHU még nem tudott beszerezni olyan kifolyás- és szagmentes járműveket, amelyek képesek lennének arra, hogy a kukákat kiürítsék és ki is mossák. Ilyeneket jövőre szeretnének beszerezni.
Arra a kérdésünkre, hogy ez esetben mi fogja megállítani az olyan összeesküvés-elméleteket, miszerint ha ugyanazokba a kukásautókba gyűjtik, mint a kommunális hulladékot, akkor biztos össze fogják önteni, és mind a hulladéklerakókban landol, a koncessziós társaság úgy reagált, hogy
„a MOHU vállalása, hogy a biohulladék a biogázüzemekbe kerül”.
A 120 literes barna kukákat Budapesten és a nagyvárosokban heti kétszer, a kisebb vidéki városokban pedig heti egyszer viszik majd el.
Mit csináljak, ha eddig komposztáltam?
Az uniós irányelv valójában nem azt írja elő, hogy kötelező a házhoz menő gyűjtés, hanem csak azt, hogy a biohulladékot elkülönítetten kell gyűjteni és kezelni, ebbe pedig a házi vagy a közösségi komposztálás abszolút beletartozik. Tehát aki eddig a társasház komposztálójába vagy egy közösségi komposztpontra vitte a krumpli- és répahéját, az ezután is megteheti – sőt, jobb ha meg is teszi, a legkisebb ökológiai lábnyoma ugyanis annak van, ha a biohulladék helyben hasznosul humusz formájában. Ha viszont az érintettek háztartásaiban tejes, húsos maradékok keletkeznek, akkor azt a csatorna vagy a sima szemetes helyett mostantól a biokukájukba dobják bele.
A friss kormányrendelet szerencsére pótolt egy 20 éves szabályozási hiányt is, eddig ugyanis csak a társasházak végezhettek helyben komposztálást, egyéb közösségek nem. Tehát a most ismert közösségi komposztálók valójában illegálisak voltak, még ha ezért nem is büntették meg őket.
A Humusz Szövetség elnöke, Urbán Csilla a Telexnek úgy nyilatkozott, hogy örömmel látták, hogy a nyári társadalmi egyeztetésre beküldött sok technikai megjegyzésük, javaslatuk bekerült a kormányrendeletbe. Azt azonban még mindig nem tudják, hogy a közösségi komposztpontokon összegyűlő biohulladékkal hogyan kell majd elszámolni a MOHU felé, ezért újabb egyeztetést fognak kezdeményezni. Ráadásul az sem tiszta számukra a kormányrendeletből, hogy mi a különbség a közösségi komposztálás és a közösségi gyűjtés között, azon kívül, hogy a közösségi gyűjtés a MOHU által kijelölt helyen történik.
Hova kerül a biohulladék?
A lakossági élelmiszer- és konyhai hulladékokat jellemzően biogázüzemekben dolgozzák majd fel. Magyarországon 60, kisebb-nagyobb kapacitású biogázüzem van, azonban nem mind alkalmas a biohulladék feldolgozására. A MOHU decemberi háttérbeszélgetésén elhangzottak szerint a cég 8 biogázüzemmel kötött szerződést, amik az előkezelés után energiát és szerves trágyát állítanak majd elő a biohulladékból, amit a mezőgazdaságban lehet majd újrahasznosítani.
Az érintett 14 települést úgy választották ki, hogy melyek környezetében vannak olyan biogázüzemek, amelyek vállalkoztak a begyűjtött hulladék előkezelésére és hasznosítására is. Ehhez 8 ilyen üzemet találtak, akikkel már szerződést is kötöttek, az üzemeket viszont többszöri megkeresésünkre sem kívánták megnevezni.
Azt viszont elismerték, hogy az országban jelenleg nincs elég biogázüzem, ami be tudná fogadni a lakossági biohulladékot, ezért is kell folyamatosan felmenő rendszerben bevezetni a begyűjtést. Pethő Zsolt vezérigazgató elmondta, hogy a MOHU fizetni fog a biogázüzemeknek, hogy befogadják a biohulladékot, ennek részleteit azonban nem árulta el. De emellett vizsgálnak egyéb felhasználási lehetőségeket is, például a száraz fermentálást.
Azt, hogy hogyan működik egy biogázüzem, a szarvasi üzemen keresztül mutattuk be a Végy két adag trágyát, egy adag savót, aztán keverd el tartályalja olajjal és kutyatáppal című cikkünkben. A magyarországi biogázüzemek sokféleségéről pedig ebben a cikkünkben írtunk.
Egész Európában így fogják csinálni?
Nem. A 2018-as uniós döntés nem szabályozta a tagállamok részére, hogyan kell azt végrehajtaniuk, ezért számos európai országban a magyar gyakorlattól eltérően fogják ezt csinálni, illetve már régóta csinálják. Eltérően néznek ki a háztartási és a házakba kihelyezett kukák, sőt abban is nagy különbségek vannak, hogy mik kerülhetnek bele. A Telex egy korábbi riportjában már bemutattuk, hogy Brüsszeltől Berlinen és Stockholmon át Reykjavíkig hogyan gyűjtik szelektíven a biohulladékot, ezt a cikkünket itt tudja elolvasni.
A legkorábban egyébként Olaszországban, azon belül is Milánóban vezették be a biohulladék szelektív gyűjtését 2011-ben. Ott több ütemben vezették be, négyfelé osztották a várost, és nemcsak a háztartásokra, hanem a vendéglátóhelyekre és a piacokra is kiterjed, ezért nagyon magas begyűjtési arányt tudnak elérni. Milánó a világ egyik vezető példája: lakosonként 95 kilogramm élelmiszer-hulladékot gyűjtenek össze, a város szelektív hulladékgyűjtési aránya pedig 62,6 százalék, ami évente mintegy 9000 tonna szén-dioxid-megtakarítást eredményez.
Ok, de muszáj ezt nekem csinálni?
Direkt a végére hagytuk ezt kérdést, mert senkit sem szeretnénk arra buzdítani, hogy ne csinálja, de a válasz: nem.
Senkinek nem fog a háta mögött egy rendőr állni a konyhájában, hogy hová dobja a krumplihéjat – ahogy az üdítős palackok és a kartondobozok szelektív gyűjtését sem ellenőrzi senki.
Viszont éppen a klímacélok elérése érdekében mindenkinek erősen ajánlott ebben részt vennie.
(Ha még mindig maradtak kérdései a témáról, akkor ajánljuk figyelmébe a biohulladékos sorozatunk eddigi részeit: 1., 2., 3., 4. és 5. rész.)
Forrás: Telex: Kukaokosító: minden, amit a biohulladék szelektív gyűjtéséről tudni kell
Hungarian 
English