Az elmúlt időszakban beszámoltunk arról, hogy az EPR rendelet több, mint egy éve lépett életbe, és számtalan kérdés merült fel az előírásokkal kapcsolatosan. Ugyan a jogszabályt többször módosították, legutóbb 2025. január 1-i hatállyal, viszont nagyon sok kérdés továbbra sem került tisztázásra normaszöveg szinten. Mostani cikkünk célja az elmúlt időszakban felmerült kérdésekre kapott jogalkotói állásfoglalásokban szereplő válaszok bemutatása.
Lényeges megjegyezni, hogy az állásfoglalások leginkább releváns részleteit mutatjuk be, viszont felhívjuk a figyelmet, hogy a jogértelmezés minden esetben a kötelezett feladata és felelőssége. Jelen szakmai összefoglaló néhány felmerült kérdésre próbál választ adni a rendelkezésre álló állásfoglalások alapján.
1. Keletkezik-e EPR kötelezettsége a termékdíj kötelezettnek, amennyiben magánszemély felé értékesít csomagolószert?
Fontos felhívni a figyelmet, hogy a csomagolószer 2025. január 1-étől nem minősül termékdíjköteles terméknek, viszont az ellenőrzések elévülési időn belüli időszakra kiterjedhetnek. A probléma forrása, hogy a termékdíj törvény 2. mellékletében megtalálható a jól ismert képlet (T = (AT – F)), igen ám, de az EPR rendelet a magánszemélyre speciális szabályokat alkalmaz: nem minősül forgalomba hozatalnak természetes személy általi saját célú felhasználás, melyből meg az következik, hogy a magánszemély nem alanya az EPR rendeletnek.
Ennek ellenére a jogalkotói állásfoglalásból a következőre derül fény: nincs sem termékdíj, sem EPR fizetési kötelezettség sem.
Ennek indoklása: A termékdíjköteles csomagolószer első belföldi forgalomba hozójának termékdíj-kötelezettsége keletkezik, függetlenül attól, hogy a csomagolószer vevője gazdasági társaság vagy magánszemély. A fizetendő termékdíjtétel meghatározása során a levonási szabályt alkalmazni kell. A termékdíj megállapítása során nincs annak jelentősége, hogy az adott termékáramra vonatkozó kiterjesztett gyártói felelősségi díjat ki és mikor fogja megfizetni, vagy jogszerűen eljárva meg sem kell azt fizetni.
2. Keletkezik-e EPR fizetési kötelezettség az értékesítés helyén, a csomagolást végző által felhasznált nem értékesítés helyén megtöltésre tervezett és szánt csomagolószer után (ÉHMT csomagolószer)?
A korábbi álláspontunkat a jogalkotó megerősítette, határozottan igen, keletkezik.
Ennek indoklása: A fogyasztó számára történő értékesítés helyén megtöltésre tervezett és szánt csomagolószer, továbbá a fogyasztó számára történő értékesítés helyén eladott, megtöltött vagy megtöltésre tervezett és szánt egyszer használatos csomagolószer (a továbbiakban: ehmt csomagolószer) esetében nem a csomagolószert csomagolásra felhasználónak keletkezik EPR kötelezettsége, hanem az ehmt csomagolószer gyártójánál (a behozó is gyártónak minősül). A csomagolószer gyártójának ebben az esetben az értékesítésről szóló számlán fel kell tüntetnie a megfelelő záradékszöveget és célszerű hivatkozni az adott csomagolószerre is: „A kiterjesztett gyártói felelősségi díj megfizetésre került.”. Ha azonban a csomagolószer gyártója nem ehmt csomagolószert értékesít, úgy annak csomagolásra felhasználóját és az előállított csomagolás első belföldi forgalomba hozóját terheli az EPR kötelezettség.
Felhívjuk a figyelmet, hogy a csomagolási kormányrendelet melléklete szemléltető példákat, azaz példálózó és nem taxatív felsorolást tartalmaz.
Ez alapján javasoljuk, hogy azok a cégek, akik korábban a csomagolószer beszállító felé olyan nyilatkozatot tettek, egy jellemzően ipari felhasználásra tervezett és szánt csomagolószer után, hogy azt az értékesítés helyén használják fel, elkerülve, pontosabban áttolva a kötelezettséget a beszállítójukra, azok törekedjenek a jogellenes magatartás megszűntetésére és a korábbi időszak tekintetében a hiányosságok pótlására.
3. Kinél és mikor keletkezik az EPR kötelezettség a külföldről behozott alapanyag kicsomagolását követően belföldön értékesített többutas csomagolószer után?
Ez a kérdés szintén több cégnél felmerült, hogy keletkezik-e egyáltalán EPR kötelezettségük ezek után. A külföldről érkező alapanyagok göngyölegei, raklapjai ugyan nem kerülnek külföldre visszaszállításra, nem is kerülnek felhasználásra ismételten belföldi forgalomba hozott termékek csomagolásra, viszont értékesítésre kerülnek belföldi vevő részére csomagolószerként. A jogalkotói állásfoglalás alapján a külföldről újrahasználható csomagolásban terméket behozónál, kicsomagolás esetén és azt követő csomagolószer értékesítése során nem keletkezik EPR kötelezettsége.
Ennek indoklása: Az EPR rendelet alapján nem minősül saját célú felhasználásnak a külföldi előállítású csomagolás végleges elválasztása az árutól, amennyiben az elválasztott csomagolás nem válik belföldön csomagolási hulladékká. A kiterjesztett gyártói felelősségi kötelezettség teljesítése a hulladékká váló körforgásos termékek esetében keletkező kötelezettség. A leírt esetben az újrahasználható csomagolást külföldről behozó a csomagolás lebontása után a használt újrahasználható csomagolószert belföldre értékesíti, azonban ebből a tényből még nem következik az, hogy a szóban forgó újrahasználható csomagolószerből belföldön fog hulladék keletkezni. Tekintettel arra, hogy a csomagolószer eladásával az elválasztott csomagolás nem a kicsomagolást végzőnél válik hulladékká, így – forgalomba hozatal hiányában – kiterjesztett gyártói felelősségi díjfizetési kötelezettség nem keletkezik nála. A kiterjesztett gyártói felelősségi díjfizetési kötelezettség a csomagolószert csomagolás körforgásos termékként elsőként belföldi forgalomba hozót terheli.
Ez alapján javasolt a kicsomagolást követően az újrahasználható csomagolószereket értékesíteni az EPR kötelezettség csökkentése érdekében. Természetesen kellő körültekintést igényel ez a folyamat, ugyanis az értékesített cikknek csomagolás létrehozására alkalmasnak kell lennie, csomagolási hulladék értékesítése esetén a fenti kedvezmény szabály nem érvényes.
4. Keletkezik-e EPR díjfizetési kötelezettség a gyártott termékek átcsomagolásából keletkező csomagolási hulladék után?
A folyamat a következő: egy hazai élelmiszeripari gyártó cég gyárt egy bizonyos saját márkás terméket. A megrendelő nem tart igényt a termékre, viszont a termék önmagában még forgalomképes, megfelelő minőségű, csak nem hozható forgalomba abban a csomagolásban, ami az eredeti értékesítési célnak megfelelően került legyártásra. A gyártó cég így kénytelen kicsomagolni, mely során csomagolási hulladék képződik és ismételten, más csomagolószerbe újra csomagolni az eladhatóság érdekében. A jogalkotói állásfoglalás alapján nem keletkezik EPR fizetési kötelezettség.
Ennek indoklása: A körforgásos termék gyártójának általános esetben EPR díjfizetési kötelezettsége keletkezik a körforgásos termék első forgalomba hozatalával. Forgalomba hozatalnak minősül a körforgásos termék tulajdonjogának első belföldi ingyenes vagy visszterhes átruházása, valamint a saját célú felhasználás is. Általánosságban elmondható, hogy a gyártási folyamat során keletkező gyártási selejt, hulladék esetén az előzőek szerinti forgalomba hozatal nem valósul meg, ezáltal az EPR kötelezettség, így fizetési kötelezettség sem keletkezik. A bemutatott esetet tehát ezen szempont figyelembevételével szükséges megvizsgálni a EPR kötelezettség keletkezésének megítélésekor. A forgalomba nem hozott csomagolás selejtezésének számos oka lehet, amelyek eredményeként a csomagolás forgalomba hozatalára nem kerül sor. A csomagolásról és a csomagolási hulladékkal kapcsolatos hulladékgazdálkodási tevékenységekről szóló kormányrendelet értelmében csomagolási hulladék a hulladékká vált csomagolás, csomagolószer, ide nem értve az ipari vagy termelési tevékenység során képződő gyártási vagy maradék hulladékot.
Fontos megjegyezni, hogy ez az állásfoglalás nem a rendes, gyártási folyamat során tervezett és szánt módon létrehozott csomagolásokra (nyersanyagoktól kezdve a feldolgozott árucikkekig – lásd Csomagolási kormányrendelet) és az azokból képződött csomagolási hulladékokra vonatkozik.
5. Keletkezik-e EPR fizetési kötelezettség a traktorok, közúton mozgó speciális munkagépek világítótestei után?
Ennek a kérdésnek a megválaszolásához az elektronikai kormányrendelet szabályait kell segítségül hívni. Ez a rendelet meghatároz kivétel kategóriákat, melyre nem terjed ki a rendelet hatálya, mint például: a személy- és áruszállítási eszközre, kivéve a típusjóváhagyással nem rendelkező kétkerekű elektromos járművet; a kizárólag szakmai használat céljából rendelkezésre bocsátott nem közúti mozgó gépet; nagyméretű, helyhez kötött elektromos, elektronikus berendezésre.
Tehát amennyiben a világítótest kizárólag egy bizonyos traktorba, vagy egy a közúton mozgó speciális munkagépbe szerelhető be, akkor az a rendelet hatálya alá nem tartozik
Ennek indoklása: Fentiek alapján az elektromos és elektronikus berendezéseknek önálló funkcióval kell rendelkezniük ahhoz, hogy azokat berendezésnek lehessen tekinteni. A rendelet hatálya nem terjed ki azokra az elektromos és elektronikus berendezésekre, amelyek kifejezetten egy más jellegű, a rendelet hatálya alól kizárt vagy az alá nem tartozó berendezés részeként lettek tervezve és elhelyezve, és amelyek csak az adott berendezés részeként tölthetik be funkciójukat.
A gépjármű részeként beépítendő berendezések közül fenti okból azok nem tartoznak a szabályozás hatálya alá, amelyek funkciójukat csak akkor képesek betölteni, ha a jármű részeit képezik, és amelyeket az elhasználódott járművekre vonatkozó jogszabályoknak megfelelően ártalmatlanítanak. Ilyenek például azok a beépített rádiók vagy navigációs berendezések, amelyeket bizonyos gépkocsi modellekhez terveztek és azokba szereltek be. Ezzel szemben a például bármely gépjárműbe beépíthető berendezések, mint például a telefon kihangosító rendszerek, vagy az utólagosan beszerelhető műholdas navigációs készülékek, izzók, nem minősülnek kivételnek. A fentiekre tekintettel, amennyiben a világítótest nem kizárólag egy bizonyos traktorba, vagy egy a közúton mozgó speciális munkagépbe szerelhető be, akkor az a rendelet hatálya alá tartozik.
Nagyon fontos, hogy felhívjuk a figyelmet arra, ami minden állásfoglalás záradékaként megjelenik: „a jogértelmezés a jogalkalmazó mindenkori feladata és felelőssége. A jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény, továbbá a Kormány tagjainak feladat- és hatásköréről szóló 182/2022. (V. 24.) Korm. rendelet alapján a minisztérium állásfoglalás kibocsátására nem jogosult, ezért minisztériumi tájékoztatásokban foglaltakra a jogalanyok és a hatóságok nem hivatkozhatnak, azok nem használhatóak fel peres vagy közigazgatási eljárás során”.
Bízunk benne, hogy ezzel a szakmai összefoglalóval segítettünk néhány további nyitott kérdést megválaszolni a rendelkezésre álló állásfoglalások alapján. Kérdések esetén a Green Tax Service Kft. munkatársai állnak rendelkezésre.
Declaration
A GREEN TAX SERVICE Kft. kijelenti, hogy a tájékoztató összeállítását a termékdíjra és a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszerre vonatkozó jogszabályok szerinti előírásoknak megfelelően teljesítette. A mindenkor elvárható gondossággal és körültekintéssel, a szakmai standardok betartása szerint járt el.
Jelen összefoglaló nem tartalmazza a teljes termékdíj törvény és annak végrehajtási rendeletében, illetve a kiterjesztett gyártói felelősségi kormányrendelet által előírt szabályozást. Célja nem a teljes körűség és a jogi normák hivatkozásainak pontos idézése, hanem gyakorlati iránymutatást tartalmaz, melynek elsődleges célja, hogy az összefoglaló közérthető legyen.
The findings, opinions and suggestions described in the professional material reflect the legal interpretation and professional opinion of the author and qualify as a recommendation and not an exclusive method. The statement of Green Tax Service Ltd. contains the professional opinions, suggestions and methods provided by the provisions of the Product Fees Act and the applied market practice to the maximum.
Green Tax Service Ltd. excludes its liability for possible errors and omissions. GREEN TAX SERVICE Kft. has no competence to interpret the legislation, it does not bind the courts or authorities in a possible legal dispute.
English 
Hungarian