Egy hónapja kapható a boltokban az a tisztítószer, amelyet egy magyar mérnökcsapat biomasszából, szennyvíziszapból, és tiszta víz hozzáadása nélkül állított elő. A fejlesztők elárulták nekünk, hogy lesz hulladékból vízkőoldó, és azt is, hogy mitől szenzációs, ami a biológiai reaktorukban történik.
Az egyik drogérialánc polcaira alig több mint egy hónapja kerültek fel a Cycle nevű magyar termékek, fürdőszobai és WC-tisztítószerek. Azért figyeltünk fel rájuk, mert a tisztítószer megtestesíti a klímaválság korának ideális termékét: előállításakor nem keletkezik hulladék, gyártásához olyan anyagokat használnak fel, amelyekre a lakosság már szemétként tekint, a termék száz százalékban lebomló, csomagolásához pedig a jelenleg elérhető legkörnyezetkímélőbb megoldásokat választották.
Megkértük a Cycle gazdáit, Vass Zoltán mérnököt és üzletfejlesztési vezetőt, Ari Beatrix labortechnikust, valamint Szabó Tönki Albert üzletfejlesztési menedzsert (ő a terméket gyártó reNEW Technologies munkatársai), hogy vigyenek közelebb a magyar mérnöki bravúrhoz.
Vásárlóként és felhasználóként ezekben a termékekben nem biztos, hogy találunk különlegességet, egyszerűen teszik a dolgukat: eltávolítják a szappanmaradékot, oldják a vízkövet. A Cycle termékeknek a savas pH-értékük miatt viszont enyhe fertőtlenítő hatásuk is van, hiszen a baktériumok egy része elpusztul savas környezetben. Az illatanyagnak, a narancsolajnak szintén van fertőtlenítő hatása. (Sütőt viszont ne akarjunk takarítani az ecetsavas Cycle-lel, mert a zsíroldószerek inkább kifejezetten lúgosak.)
Ha viszont nem felhasználói, hanem előállítói oldalról közelítjük meg a Cycle-t, akkor már jobban átjön, hogy miért érdemelték ki ezek a termékek a forradalmi jelzőt. A nyersanyagot, azaz az ecetsavat ugyanis biomasszából nyerik ki, mégpedig az abban található baktériumok segítségével, valamint szűrési, szeparációs technológiák során – magyarázza Ari Beatrix: „Fontos kiemelni, hogy a végtermékben kizárólag újrahasznosított víz van, amit szintén a technológiai folyamat során nyerünk vissza. Az előállításhoz tehát nem veszünk el semennyit az édesvízkészletből”.
A Cycle mögött álló csapat elsősorban biomasszát kezel, a tisztítószernek pedig csak egy része származik a szennyvíziszap felhasználásából. „Biomassza lehet minden olyan szerves anyagból, amely hulladékként keletkezik, ide tartoznak a lejárt élelmiszerek vagy az ételmaradékok, növényi hulladékok” – sorolja Vass Zoltán. Ezeket lehet komposztálni, és így később visszaforgathatók a talajba, vagy pedig bekerülnek egy biológiai reaktorba, ahol a baktériumok megkezdik az erjesztésüket, a rothasztást. Ilyen rothasztók évtizedek óta működnek már a mezőgazdaságban, de szennyvíztelepeken is. Az erjesztés során biogáz termelődik, amely elektromosság előállítására, hőtermelésre alkalmas.
Vass Zoltán azt mondta, az eredeti céljuk az volt, hogy a biogáz-kihozatalt növeljék, ennek mentén indultak el a kísérleteik nyolc évvel ezelőtt. Azonban a biogáztermelésnek van egy köztes fázisa, amit savképzésnek hívnak, és kiderült, hogy ezt is hasznosítani lehet.
Megtalálni az időablakot
És akkor Vass Zoltán segítségével menjünk le kicsit a baktériumok szintjére.
A biológiai reaktorban több baktériumkultúra van, az egyik baktériumfajta megeszi a szerves hulladékot, miközben savat termel, a másik meg ezeket a savakat eszi meg, cserébe metánt termel. Számukra a savképző baktériumok a fontosak, csakhogy nagyon kevés idő van cselekedni, mert a metántermelő bacik éhesen várakoznak a savakra. A Cycle csapata viszont rájött, hogy miként lehet olyan környezetet fenntartani, amely során zavartalanul zajlik a savtermelés anélkül, hogy a metántermelő baktériumok lecsapnának. „Ez utóbbiak kontrollálása volt a nehézség, és a tudományos áttörés az, hogy megtaláltuk azt a kis időablakot, amíg az ecetsavat tartalmazó illó zsírsavakat ki tudjuk nyerni – magyarázza Vass Zoltán. – Ezek az illó zsírsavak nagyon fontos alapanyagok, a világon nagyon sok kutatás folyik ebben a szegmensben, és büszkék vagyunk arra, hogy abszolút az élvonalba tartozunk.”
A biomassza körülbelül 40 százalékát tudják ecetsav-előállításra hasznosítani, a maradékot biogáztermelésre adják tovább partnereiknek. Bent vannak egy fővárosi szennyvíztisztító-telepen, a technológiájuk pedig egy 18 köbméteres biológiai reaktoron alapul, amelyet egy uniós pályázat eredményeként tavaly tudtak megépíteni. A folyamat automatizált, és éjjel-nappal zajlik, a nem hasznosított biomassza pedig visszakerül a szennyvíztelep rothasztójába biogáztermelésre.
Vass Zoltán azt mondja,
a jelenleg országosan elérhető biomassza-mennyiségből fedezni lehetne a hazai piac vízkőoldó-igényét.
Ha például Budapesten össze tudnának gyűjteni minden lejárt élelmiszert, rothasztható hulladékot, akkor az egészet vissza tudnák adni nemcsak a városnak, hanem a fél országnak tisztítószerek formájában.
A reaktor szól hallatán felvetődött, hogy lehet-e biológiai fegyver a fermentált hulladékból, de Ari Beatrix megnyugtatott, hogy nem. „Ezt úgy kell elképzelni, mint például az otthoni pálinkafőzést, aminek az alapja szintén a fermentáció, más szóval az erjesztés. Ha azzal a pálinkafőzővel bármi történik, nem lesz belőle környezeti katasztrófa. Ha a mi reaktorunkkal történik valami, amely akadályozná az üzemeltetést, akkor el tudjuk vezetni a tartalmát, beadjuk a rothasztóba” – tette hozzá Vass Zoltán.
A fejlesztés nem egy gyors műfaj
A technológiával majdnem tíz éven át kísérleteztek, Ari Beatrix azt mondja, a megfelelő receptúra kitalálása sok évet felemésztett. Az üzemben vizet és ecetsavat nyernek vissza, ezek alkotják a tisztítószerük több mint 90 százalékát. De ahhoz, hogy a szer használható termékké váljon, kellenek más anyagok is. Felületaktív, gélesítő anyagok, illataroma. „Nem volt mindegy, hogy honnan származik, milyen a termék állaga, hogy terül szét a felületen, mennyire tapad, mennyire sűrű. Rengeteg tesztet csináltunk WC-csészéken. Idő kellett ahhoz is, hogy stabil terméket fejlesszünk, ami nem romlik meg, nem esik szét, nem válik rétegessé a palackban. Mindehhez pedig olyan adalékanyagokat kellett keresnünk, amelyek szintén környezetkímélők, biológiai úton le tudnak bomlani. De például fontos volt az is, hogy legyen habja a tisztítószernek, mert
minél jobban habzik, annál inkább hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy jobban is tisztít
– utalt a vásárlói elvárásokra.
Vagyis a habzásra kizárólag az esztétikai élmény miatt volt szükség, és ugyanez igaz az illatra is. „Az illataromára csak azért van szükség, mert szeretjük azt gondolni, hogy ha kellemes az illat egy lakásban, akkor biztos, hogy az tiszta is. Szívünk szerint kihagytuk volna az illatanyagot, mert fölösleges, a termék nélküle sem lenne kellemetlen, de nem lehetett, mert a fogyasztóknak erre van igényük” – mondta Vass Zoltán.
Szabó Tönki Albert üzletfejlesztési menedzser így foglalja össze a lényeget: „Nekünk az telt évekbe, hogy egy olyan biológiailag tiszta, lebomló és fenntartható terméket állítsunk elő, amely nem veszélyes az egészségre, de az átlagos vásárló magas elvárásait is kielégíti”.
Hogy miért fontos, hogy egy tisztítószer ne legyen veszélyes az egészségre? Ma minden háztartásban van legalább 8-10 féle flakon tisztítószer különböző célokra. „Ezeket a szereket felvisszük egy felületre, majd azok onnan folyamatosan párolognak, amit aztán belélegzünk. A foszforsav például az orrnyálkahártyát irritálja, vérzést okozhat. De nem véletlenül van az sem, hogy több petrolkémiai tisztítószerből lehetne például robbanóanyagot gyártani” – mondja Vass Zoltán.
A bolygó jövőéért aggódó vásárlóban felvetődhet, hogy hiába 100 százalékban környezetbarát a tisztítószer, ha műanyagflakonban árulják, de a szakemberek azt mondják, az újrahasznosítás itt is szerepet kapott. A palack például azért ilyen füstös színezetű, mert ez már újrahasznosított műanyag. De az sem volt mindegy, hogy a címkepapír vagy az azon lévő tinta miből van. „A környezetbarát címke elkészíttetése feladta a leckét. A gyártópartnerünkkel a műanyaghatású, cellulózalapú papír mellett döntöttünk, ami teljes mértékben komposztálható, lebomlik. Tudtuk, hogy létezik ez az alapanyag, de a technológia még a nyomdának is teljesen új volt, ezt mi próbáltuk ki itthon először. A tinta a papíron víz alapú, és akkora mennyiségben vittük föl, ami még nem szennyezi a környezetet” – mondta Szabó Tönki Albert.
Ha viszont egy lépéssel tovább mennének, és újrahasznosított helyett biológiailag lebomló csomagolást kapna a Cycle, akkor csak nagyon drágán tudnák eladni a terméket.
A lebomló műanyaggal kapcsolatban is vannak azért fenntartások. „Az ilyen műanyagok nem bomlanak le a kerti komposztálóban, csak ipari körülmények között. Ha tehát csak úgy kidobod a szemétbe, akkor nem fog lebomlani. Ha belekerül az óceánba, ugyanúgy ott marad ezer évig” – mondja Szabó Tönki Albert. Vass Zoltán pedig hozzáteszi: „Az újrahasznosított műanyag előnye, hogy ez egyszer már bekerült a rendszerbe, de meggátoljuk, hogy az óceánban kössön ki. Használatával minimalizálható az újonnan behozott műanyag mennyisége, mert megfelelő kezelés után ezekből a flakonokból is újabb műanyag termékeket lehet előállítani. Igaz, mindig eggyel rosszabb minőségűeket, és egyre nagyobb arányban csak új műanyag hozzáadásával lehetséges ez. Így lesz palackból előbb kerti szék, majd abból mondjuk, szőnyeg.” Szerinte egyébként fontos, hogy a műanyagipart nem kell démonizálni, mert a műanyag termékek könnyűek, szilárdak és stabilak. A probléma azzal van, ha rövid a használati idejük.
Ha foglalkoztatja a környezetvédelem, itt talál további érdekességeket, ötleteket: >>>
Forrás: https://hvg.hu/elet/20190731_cycle_ujrahasznositott_tisztitoszer_magyar_bravur_biologiai_reaktor_hulladek_biomassza_szennyviz?fbclid=IwAR32b4mwNn97sB2iSd4088AFoEdJmQjmVW9uu5fSImmOpXTpW-In2ee4mzM
Hungarian 
English